A térdízület tükrözése során tudja a sebész részletesen megvizsgálni a térdet belülről, az ízület teljes feltárása nélkül. A comb köré egy vérteleníttő mandzsettát helyezünk, mely felfújt állapotban meggátolja, hogy a műtét során keletkező apróbb vérzések rontsák a látási viszonyokat. A műtét steril körülmények között történik. A behatolás pontos helyét a betegség természete szerint a sebész határozza meg: általában a térdkalács alatt, a patella ín két oldalán ejtett egy-egy 0,5-1 centiméteres kicsi metszésből történik a műtét. Az első metszésen keresztül juttatjuk be az optikát a kamerával, amely egy külső monitoron – jeleníti meg az ízület belsejét. A többi metszésen keresztül egyéb eszközöket juttathatunk a térdbe, melyekkel tapintani, vágni, simítani vagy égetni/vérzést csillapítani lehet.
A térdízületi tükrözés során leggyakrabban a belső- vagy külső sarlóporc részleges kimetszése (más néven meniscus részleges eltávolítása, partialis meniscus resectio, „porceltávolítás”), az ízületi belhártya kimetszése (synovectomia), egy-egy szabadtest vagy ciszta eltávolítása, az ízületi porfelszínek sérülésének ellátása (ld. Porcpótlás). válhat szükségessé. A műtét végén a vértelenítő mandzsettát a sebeket öltéssel vagy sebzáró tapasszal egyesítjük, steril kötéssel fedjük.
A műtét utáni rehabilitáció a beavatkozás természetétől függ, de a betegek a műtét napján általában már lábra állhatnak, terhelhetik operált végtagjukat és gyorsan elkezdhetik a járás- és mozgásgyakorlatokat. Egyes beavatkozásoknál a gyógyulás üteme kicsit lassabb is lehet.
A leggyakrabban végzett térdszalag műtétek közé sorolt beavatkozások az elülső keresztszalagpótlás, hátulsó keresztszalagpótlás, oldalszalag-helyreállítás/pótlás.
Az elülső keresztszalag a térdízület legfontosabb stabilizáló eleme, amely a térdízület közepén helyezkedik el és a combcsont valamint a sípcsont rögzíti egymáshoz. Az elülső keresztszalag hiányában a térdízületben kóros mozgások alakulnak ki, a térdízület bizonytalanná válik, kóros nyíróerők keletkeznek. Az instabilitás következtében a térdízület további részei is sérülhetnek . A leggyakoribb társsérülések a meniscus szakadások, vagy az ízületi porcfelszínek sérülései. Nagyobb, vagy nagyon szerencsétlen irányból érkező erőhatások következtében a keresztszalagok sérülését kísérheti az oldalszalagok részleges, vagy akár teljes szakadása ís.
Az elülső keresztszalag pótlás célja a térdízület stabilitásának helyreállítása. Az eredményes műtétet követően megszűnnek az olyan , az instabilitásra jellemző tünetek, mint a térdízület bizonytalansága, a terhelés alatt és után keletkező duzzanat, fájdalom, a mozgáskorlátozottság. A műtétet követően a pótolt szalag egy biológiai érési folyamaton megy keresztül, időbe telik mire elnyeri végső szakítószilárdságát. A műtét után fél-egy évvel a nagy igénybevételt jelentő sportaktivitás is elkezdhető (versenysportok, labdarúgás, síelés stb.).
Az elülső keresztszalag pótlására számos műtéti technikát dolgoztak ki. A két legelterjedtebb eljárás ehhez a térdhajlító izmok ínát (semitendinosus/gracilis, együtt: hamstring izmok), illetve a térdkalács inának csontos tapadási területtel együtt kivett középső ínrészletét (Bone-Patella tendon-Bone, BTB) használja fel.
A hamstring ínakat egy körülbelül 3 centiméteres behatolásból távolítjuk el. Először a nagyobb, féligínas izom ínát vesszük ki. Amennyiben ez az ín önmagában nem elég hosszú, vagy nem elég vastag, felhasználjuk a közvetlenül mellette tapadó másik izom, a kecses izom (gracilis) ínát is. A kivett inat több kötegbe hajtva speciálisan előkészítjük a beültetésre. Az így képzett új szalagblokk méreteiben és szakítószilárdságában megfelelhet az eredeti keresztszalagnak. Az inak kivétele nem okoz funkciózavart, mivel az izom a leválasztás területén letapad. Vizsgálatok szerint a comb hajlító funkciója az ínfelhasználás ellenére érezhetően nem változik a beteg számára.
A térdkalács alatti ínból (patellaín) kivett graft (BTB) esetén az ín két végén található csontblokkot a térdkalácsból és a sípcsontból vesszük ki. A BTB graft vételezése rendszerint egy hosszabb, vagy két rövidebb metszésből történik.
A műtét menete: a beültetésre kerülő anyag (graft) kivétele után a térdkalács alatt két oldalon ejtett kis metszésen keresztül száloptikás eszközt (artroszkóp) vezetünk az ízületbe, majd fiziológiás sóoldattal töltjük fel azt. Az ízületet átvizsgáljuk, eltávolítjuk a sérült keresztszalag csonkjainak nagy részét, majd fúróvezető célzókészülék segítségével az eredeti szalag eredési és tapadási helyére az előkészített blokk méreteinek megfelelő furatokat helyezünk el a sípcsontba és a combcsontba. Az előkészített szalagot a furatokon át az ízületbe húzzuk. A szalag rögzítésére számos elterjedt technika ismert. A graftot fémlemezkére (gomb/endobutton) rögzíthetjük, rigid fixálópálcára hurkolhatjuk, csavarral vagy kapoccsal rögzíthetjük. Valamennyi felhasznált rögzítőanyag szövetbarát, eltávolításuk általában nem szükséges. A rögzítéshez használt implantátumok manapság készülhetnek felszívódó anyagból is. Ezeket a szervezet pár év alatt lebontja, teljesen eltűnnek . A műtét végén ellenőrizzük a beültetett szalag helyzetét.
A műtétet követő napon gyógytornászaink segítségével tornáztatást kezdünk. A korai időszakban betegeink általában mankóval járnak, majd a műtéttől függően a későbbiekben, fokozatosan emelve a gyakorlatok számát és intenzitását terhelhetik az operált végtagot.
A gyógytorna a műtét után hat hónapig javasolt. Ennek pontos menetét az orvossal egyeztetve a gyógytornász határozza meg. A rehabilitáció a postoperatív első nap a kórházban kezdődik el. Ebben a korai szakaszban is már a vezetett aktív és az aktív tornán van a hangsúly, melyet kiegészítünk passzív mozgatással (CPM kezelés), melynek célja a mozgástartomány fájdalommentes növelése. A rehabilitáció 6-8 hónapig tart. Az első 3 hónapban a gyógytornáé a főszerep, de a szobakerékpár, víz alatti torna, később kerékpározás és úszás is elkezdődhet. A 12. héttől, ha a rehabilitáció rendben halad a beteg fokozatosan futhat is és a proprioceptív (helyzetérzékelő) gyakorlatokkal megkezdődhet a sportolásra való felkészítés. 6 hónap után megengedett a hobbi sportolás és a sportolók visszatérhetnek az edzésekre. Ha a funkcionális teszteken a sportoló megfelel, 8 hónappal a műtét után már versenyezhet
A hátsó keresztszalag és az oldalszalagok jó gyógyulási potenciállal rendelkeznek, és akut esetben nem mindig szükséges a műtéti beavatkozás. Egyes krónikus esetekben szükség lehet ezek pótlására is, amit mindig egyénre szabottan, a beteg elvárásainak megfelelően végzünk.
Keresztszalag-revízió:
Sajnos előfordulhat, hogy a pótolt keresztszalag újra elszakad. Ilyenkor lehetséges a keresztszalag ismételt pótlása, revíziója. Ebben az esetben az első műtét során használt grafttól eltérő ínat kell választani a pótláshoz. Egyeztetve a beteggel, ilyenkor a már korábban felsorolt lehetőségeken túl, felmerül a csont-quadriceps-ínból készített graft vagy a szövetbankból származó idegen szövet (allograft) felhasználása.
Térdtengely-átállító (tengelykorrekciós) műtétek (magas tibia osteotomia/HTO, distalis femur osteotomia, tuberositas tibiae áthelyezés)
Térdtengely-korrekciós műtét (magas tibia osteotomia)
A térdízület rossz tengelyállásából (x-láb, o-láb, helytelen térdkalácsállás) adódóan a térdben egyenetlen terhelés alakulhat ki, melynek következménye lehet korai porckopás, ízületi deformitás, ízületi szalag-elégtelenség. Ezek megelőzésére, valamint a már fellépett fájdalmak csökkentésére térdtengely-korrekciós műtétre kerülhet sor.
Az adott tengelyeltérésre szabottan tervezzük meg a tengelykorrekciót. kifelé vagy befelé néző éket veszünk ki a csontból, vagy teszünk be csontba. Ó-láb esetén általában a sípcsonton, x-láb esetén a combcsonton történik a korrekció. A térdkalács helytelen állása, esetleges fájdalom és instabilitás miatt gyakran kerül sor a „tuberositas” áthelyezésére: a térdkalács inának tapadását áthelyezve a térdkalácspanaszokat sikeresen kezelhetjük. A csontvégeket rendszerint stabil belső rögzítést biztosító fémlemezzel, csavarokkal vagy kapcsokkal rögzítjük. A műtét után a torna az ágyban kezdődik, másnap a beteg már felkelhet, segédeszközzel tehermentesítve járhat. A műtéttől függően meghatározott ideig tehermentesítés szükséges a zavartalan csontgyógyulás érdekében. Műtét után javasoljuk az ízületi mozgások megőrzését célzó gyógytornát, de egyes esetekben előfordulhat, hogy átmenetileg térdrögzítő vagy gipsz válik szükségessé.
A gyógyulást röntgenvizsgálatokkal követjük, és ha az kedvező csontgyógyulást mutat, elhagyható a járókeret/könyökmankó. Amikor a csont összeforrt, a rögzítőanyagok elvesztik funkciójukat; panasz esetén eltávolíthatók, ami a korábbinál már kisebb műtéti beavatkozást igényel.
Térdprotézis-beültetés – Totál térdprotézis-beültetés, unicondylaris (felszínpótló, szánkó) protézis beültetés
A térdízület fontos teherviselő ízület, mely hajlamos a kopásra. Az ízületi felszín kopásának következménye, hogy a térd mozgástartománya beszűkül és fájdalmassá válik. Számos alternatív kezelési módszer ismert, melyek csökkenthetik a fájdalmat, javítják a mozgásfunkciót. Ha a konzervatív kezelés ellenére a fájdalom és mozgásbeszűkülés tovább fokozódik, ellehetetlenítve a beteg mindennapi életét, akadályozva az éjszakai pihenést és súlyosan rontva a beteg életminőségét, felmerül a térdprotézis beültetése. A protézisbeültetés során a kopott ízfelszíneket mesterséges anyagból készült részekkel pótoljuk, hogy csökkentsük a fájdalmat és javítsuk a térdízület funkcióját. Attól függően, hogy a térdízület mekkora területét érinti a kopás, milyen a térd stabilitása és tengelyállása, teljes (totál térdprotézis) vagy részleges (unicondylaris, felszínpótló, szánkó protézis) ízületi pótlásra kerülhet sor.
Totál térdprotézis
A műtét előtt a comb köré egy feszes mandzsettát helyezünk fel, hogy minimalizáljuk a műtét során a vérveszteséget. . A műtét steril körülmények között történik. A sebész által ejtett bőrmetszés pontos helye és annak hossza függ a sebésztől, a beteg alkatától és az elváltozás súlyosságától. Az ízületi tok átvágása után a térdkalácsot oldalra helyezve feltárjuk a térdízületet. Speciális műszerekkel meghatározzuk a megfelelő tengelyt és megmérjük a csontokat. Ezt követően a megfelelő méretű sablonokkal precízen előkészítjük a combcsontot és a sípcsontot a protézis elemek befogadására, miközben eltávolítjuk a károsodott ízfelszíneket. A protéziseket többféle anyagból is gyártják, de általában valamilyen fémötvözetből és ellenálló műanyagból készülnek. A protézis elemek rögzítése a csonthoz legtöbbször csontcementtel történik.
A beteg a műtétet követően gyógytornász segítségével elkezdi a géppel végzett passzív mozgatást és a gyógytornát. A mozgástartomány, az izomerő és a járásegyensúly visszanyerése 6–12 hetet is igénybe vehet, de a műtét után néhány héttel a legtöbb esetben a járás már segédeszköz nélkül is elkezdhető. Részleges ízületpótló (szánkó) protézis esetén a lábadozás rövidebb, és néhány héttel a műtét után már jó mozgástartományról és akár fájdalmatlan járásról is beszámolnak a betegek.
A körülírt porckárosodások műtéti ellátásának számos módszere ismert. Ezek az eljárások hosszabb rehabilitációt igényelnek, és sokszor hónapokig, de akár évekig is tart, míg megfelelő porcszövettel sikerül fedni a porchiányt.
Mikrofraktúra-műtét, porcpótlás
A módszer lényege, hogy a porcsérülés helyén a porc alatt húzódó csontos határt szitaszerűen többször átlyukasztva történik a csontvelői őssejtek stimulálása (mikrofraktúra/microfracture). A kisebb kiterjedésű porcdefektusok kezelésében alkalmazott technika. A módszer részterheléssel (mankó) kiegészített rehabilitációt igényel, amit a teljes terhelésre való fokozatos áttérés követ. A módszer rövid távon elfogadható eredményt ad, de a hosszú távú vizsgálatok alapján a pótolt porc minősége gyengébb, mint az eredeti porcé volt, és idővel újra elhasználódhat.
A csípőízület tükrözése – hasonlóan más ízületi tükrözésekhez – segít a sebésznek, hogy részletesen megvizsgálja a csípőt az ízület teljes feltárása nélkül. Mivel a csípőízület nagyon mélyen helyezkedik el, vastag izom- és szövetköpennyel körbevéve, tükrözéses vizsgálata nehezebb, és speciális eszközöket igényel. A műtétet jól felszerelt, nagyízületi műtétekre alkalmas műtőben speciális nyújtóasztalon végezzük, mely segít a csípőízületen belül a jobb hozzáférésben.
A sebész által ejtett több 1 centiméteres bőrmetszés pontos helye függ az elváltozás természetétől és elhelyezkedésétől, de általában a csípő oldalsó és elülső területén történik. Az első metszésen keresztül juttatjuk be az optikát kamerával, amely televízió-képernyőn jeleníti meg az ízület belsejét. A többi metszésen keresztül egyéb kézi vagy motoros eszközöket vezetünk a csípőízületbe, melyekkel tapintani, vágni, borotválni vagy égetni lehet. A műtét során leggyakrabban végzett beavatkozás a csontfelrakódások eltávolítása (úgynevezett Cam- és pincerelváltozás lefaragása), a szabadtest-eltávolítás, az ízületi belhártya részleges eltávolítása (synovectomia), a szakadt porcgyűrű (labrumszakadás) részleges eltávolítása/varrata, az ízületi porcsérülés ellátása.
A műtét végén a sebeket öltésekkel egyesítjük, kötéssel fedjük. A műtét utáni rehabilitáció a beavatkozás természetétől függ, de a betegek a műtét utáni hetekben általában nem terhelhetik az operált végtagot, mankóval tehermentesítenek. A járás- és mozgásgyakorlatokat gyorsan elkezdhetik, de a teljes terhelés általában csak 6 héttel a műtét után engedélyezett.
A csípőízület egy „gömbcsukló” ízület, nagy fokú mozgást tesz lehetővé egy teherviselő ízületben. A csípőízület hajlamos a kopásra, emiatt a mozgás beszűkül, és fájdalmassá válik. Számos alternatív kezelési módszer ismert, melyek csökkenthetik a fájdalmat, javítják a funkciót. Amikor a beteg a konzervatív kezelések ellenére eléri azt a stádiumot, amelyikben a fájdalom megnehezítheti a mindennapi tevékenységeit, vagy zavarja az éjszakai pihenését, a csípőprotézis beültetése szükséges lehet. A csípőprotézis-beültetés során a kopott ízfelszíneket egy mesterséges gömbcsukló ízülettel pótoljuk, mely csökkentheti a fájdalmat, és nagyban javíthatja a mozgásfunkciókat, ezzel javítva az életminőséget.
A műtét steril körülmények között történik. A sebész által ejtett bőrmetszés pontos helye és annak hossza egyaránt függ a sebésztől, a beteg alkatától és az elváltozás súlyosságától. A feltárás számos különböző típusa ismert, de a zsír- és izomszöveti feltárást követően szinte minden esetben eltávolítjuk a combfejet/combnyakat. Az ízületi vápa marása után új vápa kerül a medencecsontba, majd a combcsontba illesztjük a protézisszárat a rajta elhelyezett fémgömbbel, ami biztosítja a pontos ízesülést. A protézis anyaga többféle lehet, de általában ellenálló fémötvözet és műanyag komponensekből áll. Jó minőségű és szokványos felépítésű ízület esetén használhatunk cement nélküli protézist, gyengébb minőségű csont esetén gyakoribb a cementezett protézisrögzítés. A bőr zárására különféle technikák léteznek, ez a sebész döntésétől és a beteg kérésétől függ.
A műtétet követő időszakban csípő körüli fájdalom, duzzanat jelentkezhet, mely a műtét normális velejárója. Már az első naptól ösztönözzük a mozgást, a felülést és a járást; ezekben gyógytornászaink és az ápolásban dolgozó munkatársak segítenek. A néhány napos kórházi kezelés végére a betegek általában már biztonságosan járnak segédeszközzel, képesek az önellátásra. Tudni kell azonban, hogy a teljes gyógyulás csak 3–6 hónappal a műtétet követően várható.
Láb: a bokától kezdődő testrész, mely a lábujjak végéig tart. Általában 26 csontból épül fel, melyek mintegy 33 ízülettel kapcsolódnak egymáshoz. Ezt a bonyolult szerkezetet számos szalag, ín és izom tartja össze és mozgatja.
Minél bonyolultabb valami, annál több minden romolhat el benne. Így van ez a lábbal is. Számos betegség, deformitás alakulhat ki a lábon, mely fájdalmat, duzzanatot, mozgáskorlátozást, életminőség-hanyatlást okoz. Ezért fontos, hogy lábainkat rendszeresen ápoljuk, gondozzuk. Az elváltozások többségét először konzervatív, vagyis nem műtéti úton gyógyítjuk. Amikor a panaszok a műtét nélküli kezelés után sem csökkennek azonban, akkor a műtéti megoldás javasolt.
A bokán és a lábon végzett gyakoribb műtéttípusok:
A lábműtétet csak akkor érdemes fontolóra venni, ha az egyéb lehetőségek tárháza már kimerült.
A lábműtétek célja a fájdalom, duzzanat, deformitás mérséklése, a funkció javítása. Pusztán kozmetikai megfontolásból nem javasolt lábműtétet végezni.
A lábon végzett műtétek többsége rövid, egynapos kórházi tartózkodással jár. A lábműtéteknél az érzéstelenséget a helyi, a gerinc közeli vezetéses (spinal) érzéstelenítéssel vagy altatással lehet biztosítani a sebész és az aneszteziológus orvos belátása szerint. Egyes lábműtétek után, a műtött lábat tehermentesíteni és rögzíteni kell, alkalmanként gipszrögzítésben. Vannak azonban olyan típusú beavatkozások (pl. kalapácsujj- vagy bütyökkorrekció), melyeket követően a láb egy speciális cipőben terhelhető. Mivel az alsó végtagokon végzett műtétek után fennáll a mélyvénás thrombosis (érrögképződés) veszélye, a műtétet követően a betegek általában thrombosisvédelemben részesülnek. Ennek a hossza a műtét típusától, a rögzítés, tehermentesítés idejétől függ.
A lábműtétek után a regeneráció hossza változó. A varratszedés időpontja általában a műtétet követő második-harmadik hétre esik. A varratszedésig szárazon kell tartani a sebet is, a kötést is, víz nem érheti. Leggyakrabban az elhúzódó duzzanat okoz problémát, ezért a műtétet követően a betegektől azt kérjük, hogy műtött végtagjukat sokat polcolják fel, jegeljék. A fájdalom és a duzzanat csökkentése érdekében ezeken kívül valamilyen nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszer (NSAID) készítményt is javaslunk.
A váll ismétlődő ficama miatt gyakran szükséges a sérült ízületi vápaperem helyreállítása. Leggyakrabban az elülső-alsó ficam miatt kell műteni a vállat.
Számos műtét ismert, közülük leggyakoribb a porcos vápagyűrű (labrumszakadás) helyreállító műtéte (Bankart-műtét). Ennek során a váll stabilizációjában szerepet játszó, leszakadt szalagos vápaperemet felszabadítjuk lehegesedett helyzetéből, és eredeti helyére rögzítjük vissza erre alkalmas horgonyokkal. Az ismétlődő ficamok ezt követően legtöbbször megszűnnek, a váll biztonsággal használható rendszerint teljes vagy majdnem teljes mozgásterjedelemben.
Vállinstabilitás-műtét (labrumszakadás, arthroscopos műtét)
A műtéteket rendszerint vezetéses (plexus) érzéstelenítésben, ritkábban altatásban végezzük. A műtét gyakran a váll arthroszkópiájával (tükrözésével) kezdődik. Ekkor felmérjük az ízület állapotát, meggyőződünk az instabilitást okozó szakadásról, megtekintjük a rotátorköpeny mindkét oldalát, a bicepszín állapotát, a porcfelszíneket. Amennyiben az instabilitás egyértelmű okának a szalagos vápaperem leszakadása bizonyul, annak állapotát felmérve döntünk a nyitott vagy arthroscopos stabilizációs (Bankart-) műtét mellett. A műtét során a vápaperemen elhelyezett horgonyokhoz varratokkal rögzítjük a porcos vápaperemet, ezáltal biztosítva annak letapadását a csontperemhez. Ha az instabilitás miatt a vápa elülső szélén komoly a csonthiány, gyakran ez a stabilizációs műtét sem biztosít megfelelő rögzítést a vállban, ilyenkor kell csontos ütközőt rögzíteni a vápaperemhez. Ennek számos típusa ismert, leggyakoribb a Bristow-, Latarjet- (Latarjet–Patte) vagy a módosított Eden–Hybinette-eljárás. Ezek során a lapocka csontját (hollócsőrnyúlvány/processus coracoideus) vagy a csípőlapátból származó fragmentumot felhasználva, azt a lapocka alatti izmon (subscapularis) átjuttatva a vápa elülső peremére rögzítjük. Ezáltal nagy fokú stabilitást biztosíthatunk a vállízületnek. Gondos vérzéscsillapítást követően a sebet varratokkal zárjuk be.
A műtétet követően a vállat általában kartartóban rögzítjük 4–6 hétre, és ez idő alatt csak minimális, a gyógytornász által gondosan felügyelt mozgás engedélyezett. A könyök-, csukló- és kézízületek rendszeres tornáztatása ugyanakkor ebben az időszakban is fontos. Műtét után 1-2 napot szükséges kórházban maradni, ez idő alatt a fájdalom jelentős mértékben csökken, és a beteg megtanulja az otthon végzendő könyöktornát. A műtétet követő 4 hét elteltével a betegek gyógytornász irányításával elkezdik a komolyabb válltornát.
A gyakran csak a váll becsípődésével kezdődő kórképek, mint az impingement (beszorulási) szindróma – becsípődés, rotátorköpeny-szakadás, meszesedés – calcificatio, rotátorköpeny-arthropathia – vállízületi kopás mind egy hasonló mechanizmussal kialakult kórkép különböző fokozatait jelenthetik számos eltérő panasszal.
Amennyiben fájdalmat, mozgásbeszűkülést okozó izomszakadást találunk, szükségessé válhat a váll szakadt izomköpenyét (az úgynevezett rotátorköpenyt) megvarrni, az izomzatot a felkarcsonthoz, az eredeti izomtapadási helyre lehorgonyozni. A rotátorköpeny rekonstrukciója után a fájdalmas, beszűkült vállmozgásokkal kapcsolatos panaszok megszűnnek vagy jelentősen csökkennek, a mozgásterjedelem javulhat.
Váll – rotátorköpeny-szakadás, műtéti megoldás, ROK-szakadás, -rekonstrukció
A rotátorköpeny-rekonstrukciós műtétet rendszerint vezetéses (plexus) érzéstelenítésben, ritkábban altatásban végezzük. A műtét gyakran a váll arthroszkópiájával (tükrözésével) kezdődik, ami a szakadás mértékének és a rotátorköpeny állapotának megítélését, továbbá a vállízület egyéb betegségeinek kizárását szolgálja.
Amennyiben a szakadás az anamnesztikus, radiológiai és tükrözéses információk alapján megvarrhatónak tűnik, arthroszkópos vagy nyílt feltárással rotátorköpeny-rekonstrukciót végezhetünk. Nyílt feltárás esetén a váll elülső-oldalsó területén ejtett mintegy 5-8 centiméteres metszésből – a deltaizomzat rostjait szétválasztva, kis területen leválasztva azt a csontról – feltárjuk a rotátorköpenyt. A lapocka vállcsúcsnyúlványának (acromion) elülső-alsó részéből, a többnyire degeneratívan megvastagodott csontból eltávolítunk 5-6 millimétervastagságú csontréteget, megnövelve így a rotátorköpeny rendelkezésére álló, korábban beszűkült teret. A szakadás méretétől és elhelyezkedésétől függően az egy vagy több szakadt izom inát megfelelő számú öltéssel az előre elkészített csontos árokba horgonyozzuk. Szükség esetén ehhez fémhorgonyokat is felhasználhatunk. Gyakori probléma a bicepszizom hosszú fejének gyulladása, ami komoly fájdalom forrása lehet. Ennek műtéti megoldása a tapadás leválasztása, esetleg az ín távolabbi rögzítése, amit – ha szükséges – a rotátorköpeny-varrattal egy ülésben végzünk el. Gondos vérzéscsillapítást követően a sebet varratokkal zárjuk be. A fedett (arthroscopos) rotátorköpeny-rekonstrukció esetén a szakadt részeket arthroscopos varratok segítségével rögzítjük a felkarcsonthoz arthroscoposan elhelyezett horgonyokat felhasználva.
A műtétet követően levehető kartartóban rögzítjük a vállat az izomköpeny gyógyulásáig, ami legalább 5-6 hét. A műtét után 1-2 napot javasolt kórházban maradni, amíg a fájdalom jelentős mértékben csökken, és a beteg megtanulja az otthon végzendő passzív válltornát.
Hat héttel a műtét után a kartartó elhagyható, és indul az intenzív gyógytorna.
A könyökízület sérülései és a könyök körüli lágyrészek panaszai (teniszkönyök, golfkönyök, bicepszínsérülés) gyakori problémák a mozgásszervi rendeléseken.
A könyökízületet érintő elégtelenségek (pl. instabilitás, szabadtest-, porcsérülés) megoldására gyakran alkalmazzuk a könyökarthroscopiát (ízületi tükrözés). Ennek során a sebész kis, 0,5-1 centiméteres bőrmetszéseket ejt. Az első metszésen keresztül juttatjuk be az optikát kamerával, a többi metszésen keresztül egyéb eszközöket vezetünk be a könyökízületbe, melyekkel tapintani, vágni, borotválni vagy égetni lehet. A műtét végén a sebeket öltéssel vagy sebzáró tapasszal egyesítjük. A műtét utáni rehabilitáció a beavatkozás természetétől függ, de általában a betegek rövid nyugalomba helyezést követően már használhatják a könyöküket, és visszatérhetnek a mindennapi tevékenységükhöz.
A könyökízület körüli lágyrészek sérülései (oldalszalag-elégtelenség, -szakadás, bicepszínszakadás) leggyakrabban nyílt műtéti feltárást igényelnek, és hosszabb rehabilitáció után (2–5 hónap) érhető el a teljes funkciójuk.
Teniszkönyök és golfkönyök néven ismert a könyök közelében a felkarcsontról eredő izmokban kialakult degeneratív, gyakran nagyon fájdalmas elváltozás. Ennek műtéti ellátását olyankor végezzük, ha a konzervatív kezelés már semmilyen eredményt nem hoz. Ez egyszerű műtét, melynek során egy kb. 4 centiméteres bőrmetszésből az izom eredésénél felkeressük a degenerált szövetet, és azt kimetszve az esetek döntő többségében sikerül megszüntetni a panaszokat.
Carpalis alagút műtét
A kéz- és csuklóműtétek csoportja sok különböző okból létrejött kórkép miatt végzett számos, természetükben teljesen különböző műtétet foglal magába, ezért pontos és részletes leírást itt nem adunk róluk.
A leggyakrabban végzett kézműtétek az idegi kompressziót (leszorítást), zsibbadást okozó carpalis alagút felszabadítása; a kéz- és csuklóganglionok (duzzanat, cysta) eltávolítása; az ujjak elakadása miatt (pattanó ujj) vagy a tenyéri bőnye zsugorodása miatt végzett mozgásjavító műtétek.
A felsorolt beavatkozások kis bőrmetszést igényelnek, és leggyakrabban helyi érzéstelenítésben elvégezhetők. Átmeneti nyugalomba helyezést követően a betegek általában gyorsan (1-3 hét) visszatérnek normál életvitelükhöz, és panaszaik legtöbbször véglegesen megoldódnak.
Összetettebb kézproblémák esetén javasolt kézsebészeinkkel konzultálni. Ekkor a műtét és az azt követő rehabilitáció is nagyon különbözhet az itt leírt általános kis kézműtétekétől.
